Katona Klári: Közelség

Mindannyiunkban ott a kincs. 
Sokfélék vagyunk. Egyediek.
Sokfélék az utak.
A bejárhatók, az elhagyhatók.
Kibontakozásunk felemelő.
Emiatt mondom, hogy kihagyhatatlan.
Mindig hálás vagyok, amikor észreveszem, hogy ehhez épp segítséget kaptam. 
Annyiféle módon történhet.
Mindegy, hogy honnan, kitől, ki által jön jel, jelzés, figyelmeztetés.
Csak észrevegyem.
...csak észrevedd.

Tartalomjegyzék:
másképp – S OTT, AKKOR KINCSET TALÁLSZ...
taszításaink vonzásai – MEGÉRTÉSED SZABADSÁG.
M.J. – JÓ, ROSSZ KILÁTÁSTALAN HARCBAN. JÓ VAGY ROSSZ? EZ A KÉRDÉS?
Carol King* – KAPKODÓ KÍVÁNCSISÁGUNK AMÚGY IS HAMAR KIELÉGÜL...
kiugrók – A CSÚCSON CSEND VAN... HEGYMÁSZÓK-JUTALMA CSEND.
kérdés* – HOGYAN? MEDDIG? MIÉRT? MIÓTA?
nem változtam? * – MINDENT TUDTAM, S AHELYETT, HOGY HASZNÁLTAM VOLNA...
élek * – A FIGYELEMÉRINTÉS ÉLTET.
gyermek * – GYERMEK, AZ ÉDES, A SAJÁT...
férfi * – AZ ÉLET ZÁLOGA Ő. VELEM, VELED EGYÜTT.
ölelés* – SZÓLJ, MUTASS, KÉRJ. ELFOGADLAK.
áldassék a férfi * – NŐ VAGYOK, VALÓSÁGOS. ÁLDASSÉK A FÉRFI.
szerelem – ... MERT TÖKELETESEN ÉRZÉKELLEK.
mondat* – ... A VILÁG BAJÁT SZAPORÍTANI, AZT, AZT NEM SZABAD.
tudom – TUDOM, VAN MINDEN. MINDEN, AMI KELL.
Olga – MINDENNAP SZÜLESS...
fohász – ÚGY LEGYEN! ÁMEN.

* Első közreadása: kész szavak

 

 

Carol King
(részlet)

KAPKODÓ KÍVÁNCSISÁGUNK AMÚGY IS HAMAR KIELÉGÜL NÉHÁNY ISMERŐSRŐL KAPOTT JÓ-ROSSZ HÍRREL. 
NEKEM ENNÉL AZOK IS TÖBBET JELENTENEK, AKIKET NEM ISMEREK.
ÍRÓK, GONDOLKODÓK, SZÍNÉSZEK, FILMKÉSZÍTŐK, ZENÉSZEK, AKIKHEZ KÖTŐDÖM. ÉLMÉNYEIMBEN.
LEGTÖBBJÜK KÖNNYEDÉN ÁLLJA AZ ÉVEKKEL JÖTT VÁLTOZÁSOKAT IS, 
ÍGY MÉG SZOROSABBÁ LESZNEK AZ ŐRZÖTT ÉRZELEM SZÁLAI.

Megérintőimhez 
emberi megnyilvánulásaik,
az alkotókhoz pedig műveik, 
művészi megmutatkozásaik által kapcsolódtam. 
Valaki más létrehozásában saját igazságra lelni 
a művészet egyik legnagyobb adománya. 
Felszínre hozza még az elfeledett, felülírt, 
eltemetett igazságainkat is, 
ahogy a barátság, a szerelem is.

Rendkívüli hálával tartom magamban azok lényét, 
akik lényegükkel visszatükrözték 
valamely saját igazságom helyességét, 
ha nem is művészként, 
feltétlenül művészin. 

 

 

 

 

kérdés
(részlet)

HOGYAN? MEDDIG? MIÉRT? MIÓTA?
MENNYISZER JUTOTT ESZEDBE HASONLÓ KÉRDÉS,
HA MAGADRÓL GONDOLKODTÁL?
S VAJON HÁNYSZOR HESSEGETTED EL MAGADTÓL BÁRMELYIKET?

Két írásomról tudom, hogy kiszögelték.
Szó szerint. Falra.
Az egyiket egy vidéki vasboltban százas szöggel,
 s rajzszöggel 
a Magyar Állami Operaház művészbejárója melletti 
  üvegajtós, öreg hirdetődoboz agyonlyuggatott falára a másikat. 
Azt a saját szememmel is láttam.
Valaki
– valószínűleg a táncosok közül  – 
apró mozdulatokkal körültépkedve 
szabadította ki írásomat az újságból, 
a koreográfus Seregiről.

Mesélésből tudom, 
hogy a vasboltosnak sem volt türelme 
az ollóját megkeresni...
Boltja falára a  K é r d é s  került.
Szívmelengető volt megtudni.
A  K é r d é s  megírásába ugyanis egy barátom 
megrázó vesztesége okán kezdtem.
Élete értelmét jelentő társa búcsú nélküli, 
hirtelen távozása miatt.
Ő már nem válaszolhatott.
Egyetlen kérdésre sem.
Sem a magának 
– ha maradtak volna –, 
sem a neki feltehetőkre.

Sorsfordító lehet a magunknak adott válasz.
Ahogy a jól feltett kérdés is. 
Kérdések nélkül válaszokra hiába is várunk.

 

 

 

 

férfi
(részlet)

AZ ÉLET ZÁLOGA Ő 
VELEM, VELED EGYÜTT.
AZ ÉNEM MÁSIK FELE, HA NEM AZ EGYIK.

 Amíg 
azt gondoljuk, képességeinkből, 
lehetőségeinkből kifogyhatunk, 
nemcsak mások, de magunk ellen indulunk csatákba. 
Amíg 
a férfi és nő saját lehetőségeiért a másik ellenében küzd,
mindketten világaikat sorvasztják. 

 

 

 

 

ölelés
(részlet)

 SZÓLJ, MUTASS, KÉRJ, ELFOGADLAK.

Az erőteljesektől tartunk, 
s a gyengék szipolyoznak. 

Aki több síkon képes létezni, 
önmagáén kívül 
mások szempontjait számításba venni, 
mások javára is élni, 
másokban is gondolkodni, az túl zavaró annak, 
aki önmagán kívül mással nem törődne. 

Annak,
 ki a lehető legtöbb módon bontaná ki az életet
– akit izgat az ember sorsa, 
az állat jóléte, a természet védelme, 
a jövő teremtése 
– nehéz dolga van. 

Mert az elnézés mocsaras vidékéről 
minden észlelésével, megmozdulásával
a józanság területére igyekszik.
Hogy azt gazdagítsa.
Oda,
ahol minden más. 

 

 

 

 

áldassék a férfi
(részlet)

NŐ VAGYOK. VALÓSÁGOS.
ÁLDASSÉK A FÉRFI.
ÁLDASSANAK ŐK. A FÉRFI ÉS A NŐ.

Egy, 
a nőről szóló írás gondolata vezetett el 
 a magamban oly régen természetesnek tartott 
megfogalmazáshoz. 
Napokig ízlelgettem gondolataim igazságát a nőről, 
és valahogy nem jutottam sehova. 
Csak akkor, 
amikor képes lettem a nőt a férfi tükrében nézni. 
Onnantól kezdve, 
hogy természetes egységükben láttam őket
az élet zálogaként, 
hogy képes lettem 
a hétköznapi tapasztalások fölé emelve 
magasztalni őt, őket. 
Hogy ez egyébként nem természetes, 
arra gyorsan rá kellett ébrednem. 

 

 

 

 

szerelem
(részlet)

... MERT TÖKÉLETESEN ÉRZÉKELLEK.

A szerelemhez, 
aztán fennmaradásához két ember tisztán tartott,
újra meg újra, 
és megint csak megújuló érzékelése kellene.
Miért?
Mert ez a lényege.
Az érzékeléssel megnyíló szeretés. 
Az egyetemes. 

A kapuit nyitogatók mind erre vágynak. 
Arra, ami valójában az.

 

 

 

 

tudom
(részlet)

TUDOM, VAN MINDEN.
MINDEN, AMI KELL. JÓ EMBER, LÉTEZÉS, ÉRTELEM ÉS MÁS.

...mert egy ideig 
valamennyiünkben él, 
hát értjük a magasabb rendű célt. 
Azidőtájt kevesebbel be sem érnénk, 
mint a világ jobbá tétele. 

Aztán megtudjuk, 
bármilyen választott élet-terület 
próbára teheti emberségünket. 
Rájövünk, 
hogy foglalkozásunk emberileg 
nem feltétlenül emel bennünket magaslatokba. 

Egy ideig azt is tudjuk, hogy sosem mindegy, 
és sosem lesz mindegy, 
mit választunk kiteljesedésünkhöz. 
Ahogy az sem, 
hogy választott területeinkkel, 
döntéseinkkel mit szolgálunk, 
mit erősítünk, 
tevékenységeinkkel mit hitelesítünk, 
mit éltetünk. 
Hogy kikként akarunk élni, megélni, túlélni. 

 

 

 

 

Olga
(részlet)

MINDENNAP SZÜLESS... 

A tisztánlátás elvisz-e a cselekvésig?
Lesz-e eredménye?
Mert cselekvésbe fordítás nélkül
m i n d e n
csak elképzelés marad.

 

 

 

 

fohász
(részlet)

ÚGY LEGYEN. ÁMEN.

Mondja el bárki is
 – vallásosan vagy sem –  
elképzelhetetlen,
hogy elmondott imáik szétválasztódnának, 
ahogy önkéntelen fohászként az ég felé szállnak. 
Tudatos-tudattalan. 

Mondja el bárki, akárhogy is, 
a csendes órákon gördülő gondolatok szavaival, 
az öröm nyelvén, a kétségbeesés könyörgésével, 
kérdések, kérések, vágyak, a kívánalmak sürgetésével 
valamennyien üzennek. 
Egy magasabb
 - a  remények szerint - 
sértetlenül maradt rend felé.