rámtalálsz majd
Szakcsi Lakatos Béla - Katona Klári
túl az Óperencián...
rámtalálsz majd,
tudtam, rámtalálsz majd
rámtalálsz majd,
hittem, rámtalálsz majd.
régen gyakran volt még, hogy a reggel könnyezett,
utcákat lusta eső szomorított.
nem tudtam esőnyelven hív a lassú szerelem,
de nekem készülnöm kell, annyit tudtam.
mert rámtalálsz majd,
tudtam, rámtalálsz majd.
és megtaláltál, rámtaláltál.
nem kérdem láttad-e a madár röptét a nap felé,
ki fél a sárkánytól, hogy jön majd értem,
nem kérdem riasztott-e hétmérföldes messziség,
üveghegy csúcsain túl, mint a mesében,
én már nem kérdem.
rámtaláltál, hol senki még nem.
rámtaláltál, ott senki még nem.
sajnos az élet gyakran gyorsabb, mint a szerelem
tart-e még perceket számodra készen?
sajnos a Földet nagyon ritkán lakják angyalok.
remélem, egynek én jó vagyok
hisz rám találtál,
rámtaláltál,
rám.
igazán
Babos - Katona Klári
Pont, miután rájössz, hogy nem több kell, hanem más,
magát tárja fel egy új világ.
félsz még kicsit, hinni sem mered, csak egy picit,
mit százszor vágytál, s egyszer sem lett úgy igaz,
mint váratlan vendég, zavarbaejtő még.
mástól jó, mástól igaz, mástól örök
- s mennyire egyszerű - bármikor el lehet érni.
nem, nem tévedés hinni,
hogy van, van boldogság,
varázsütés a döntésed, s megtalál igazán.
úgy igazán, úgy
igazán.
mindennap szüless
Katona Klári
Ha valamikor ágyad megvetnéd
újra ott a képzelet rétjén,
hol végre nem a messze szép,
hol elfut a sötétség.
ha valamikor újra elhinnéd,
hogy a lelked napsütötte még
mi elveszett, az semmiség,
a minden benned alszik még.
mondd, hányezerszer kérdezted: szeress-e?
hányezerszer mondtad, nem lehetsz te
kit a ráfonódó félelem majd elenged.
oda, hol hangom rejti el a folytatást
tenyerem selyme fogja fel a lázadást,
lassuló lélegzetbe simul minden indulat.
hányszor tudtad már mi az igazság,
hányszor jött a jel, kicsit hallgass rá.
mi bánatgyönggyel elgurult, rátalál majd más.
ne sajnáld a jót, ami megszökött
nézd, helyébe már újabb költözött.
ha jól vigyázol, nem hagy el, s majd nem kell más
ha hozzád ér egy megkerült gondolat,
egy szembefordult, elvesztett pillanat,
egy nyitva maradt éjszakán csodát találsz.
épp mikor eltévedtél a sorok között,
számodra semmi nincs már a sorok mögött,
amit nem tudtál és nem hittél, most elhiszed.
te mindennap születsz és mindennap szeretsz
nem érdemes csak félig élni az életet
s mert mindennap nevetsz, és mindennap temetsz
Nem érdemes csak félig élni az életet.
hát mindennap szüless és mindennap szeress,
nem érdemes csak félig élni az életet.
tudd, az idő oly ritkán válogat,
csak rápillant és máris továbbszalad,
még nem hiszed, hogy nem hagy el, hogy hozzáférsz.
nézd, a varázs új utat keresgél
hozzád simul, megy, marad, nevetgél,
még nem hiszed, hogy nem hagy el, bármikor tiéd.
még nem hiszed, hogy van titok átadó,
a keresve talált szó is nagyon jó,
még nem hiszed, hogy egyszer válaszom leszel.
de mikor arcodon váratlan könny pereg,
arcomon megszületik egy könnygyerek,
amit nem tudtál és nem hittél, most elhiszed.
hogy mindennap születsz, és mindennap szeretsz,
nem érdemes csak félig élni az életet.
s mert mindennap nevetsz és mindennap temetsz
nem érdemes csak félig élni az életet
hát mindennap szüless és minden nap szeress,
nem érdemes csak félig élni az életet,
hidd el nekem...
még és már
Katona Klári
Volt,
egyszer volt egy nem várt érkezés, egyszer csak kérték
bár, erre nézve nincsen semmi tény
nem kérték szebben még.
imákat suttogott a szél és veled válaszolt az ég,
így indultál útnak.
volt, egyszer volt egy nem várt ébredés,
egyszer csak történt
bár erre nézve sincsen semmi tény, s te mást találtál, mint én.
alig hogy többet értettél és máris visszakért az ég,
így indultál újra,
és átlépted még és már küszöbét,
mi lentről nem látszik,
még alig van lényeges különbség, mi fentről már látszik,
már nem hallják, bárhogy is üzennéd, mi lenn-fenn sem számít,
már feléd tart szinte ismerősként,
az idejét vesztett lét.
van, az egyszer voltból másik ébredés, ha nem is kéred,
bár, erre nézve sincsen semmi tény, ne félj, nem képtelenség,
hirtelen minden összeér, színtiszta szándék lakhelyén,
hát hogy lenne vége?
és…
átlépted még és már küszöbét,
mi lentről nem látszik,
még alig van lényeges különbség, mi fentről már látszik,
már nem hallják, bárhogy is üzennél, mi lenn-fenn sem számít,
már feléd tart szinte ismerősként,
az idejét vesztett lét.
egy nyitott könyv az életed,
most végre értheted,
miért is tart az út már fölfelé, csak fölfelé?
és…
átlépted még és már küszöbét,
mi lentről nem látszik,
még alig van lényeges különbség,
mi fentről már látszik,
már nem hallják, bárhogy is üzennél,
mi lenn-fenn sem számít,
már feléd tart szinte ismerősként,
az idejét vesztett lét.
és átlépted még és már küszöbét,
mi lentről nem látszik, még
alig van lényeges különbség,
mi fentről már látszik, már
nem hallják, bárhogy is üzennél,
mi lenn-fenn sem számít,
már feléd tart szinte ismerősként,
az idejét vesztett lét.
mégegyszer
Szakcsi - Katona Klári
akkor még volt,
mi most el nem ér
akkor minden más volt, vagy tévedés
kerested, találtad, tiéd volt
mi el nem ér mégegyszer
bárhogy várod
bátor volt
hagyta a büszkeség.
bátor volt nem látta, mi mennyit ér
megélni, sietve feledni
s most el nem ér mégegyszer
bárhogy kéred
ott minden más volt, talán igen
akkor minden más volt. vagy úgy hiszed
megtörtént, pont jókor, nem máskor.
s ma el nem ér mégegyszer
bárhogy várod
sok könnyelműn átlépett perc után
most miért tesz szebbé mindent a távolság
hiába nem hagynád,ha megvolt
már el nem ér mégegyszer
bárhogy várod
a vágyaid szerteszét
mint szélhordta szószemcsék
hátha felkap és ott lennél
mégegyszer
segíts!
Katona Klári
nem elég
oltalom és mentség
nem és nem elég
az értelem, a szándék
mennyi fogadkozás
a hosszú keresésben
még azt sem érted, mit hogy lehet
s lesz-e menedéked?
segíts,
ne bánd ha semmi nem maradna neked
veszteni győztesként is éppúgy lehet
ne hidd, hogy koldustól kapni,
azért mert ő kér nem lehet
nem érzed?
segíts,
mindenki mindent mindig máshol keres
nagyranőtt vágyak erdejében remeg
s azt játssza, megtalálták egymást,
és így jó már
kinek az élete fontos,
ne kérdezd, kinek az élete döntő
ne várd ki azt az időt,
míg álmod bánattól tépetten felnő
mindenki élete fontos,
mit ér a szép álom, hogyha rongyos
segíts!
van-e még
merészség és féltés
még azt sem érted,
mit miért teszel,
s, hogy elfogadnak téged
segíts,
anyák szavában újra győz a panasz
apák szívében rég kihűlt a vigasz
s nevenincs gyerektől perlik
életük elmaradt szépségeit
úgy kell, hogy
segíts,
emeld fel csillagokra néző szemed
ereszd le könyörgésre kulcsolt kezed
azt hiszem több leszel, mint voltál rég
hidd el már
segíts!
emeld fel csillagokra néző szemed
ereszd le könyörgésre kulcsold kezed
életed közelebb van,
mint valaha hitted volna még,
még, még, még, még, segíts!
talán
Szakcsi - Katona Klári
hol kezdődik a világ
hol az Ég a Földnek titkon játszótársa
hol rádsimul a végtelen varázsa
a szíved arra küld, szaladnál, repülnél
megrebbent százszor a szárnyad
mégsem mentél
most megszívlelnél minden szót
csak lehetnél csodalény
lennél sas tártszárnyú, bármi
csak ott légy, a világ tetején
de hétköznapnak küszöbén
megbotlasz kipereg
kezedből, szívedből a vágy.
majd most látod meg a Napot
fázós két kezével tolja el a hajnalt
megmozdulni félénk még a lábod
a félbemaradt éj bandukol,
még visszanéz,
álmod az álmommal táncol,
gyengül a félsz.
kérdésedre választ kapsz,
most valóság lesz az egész
indulj, hogy érkezhess
indulj, hogy létezz
ne félj,
s álmodd még,
hogy 1 Istennek tenyerén
ülünk majd fehéren
s élünk majd feketén talán...
valaki más
Katona Klári
csak ennyi, s nem volna más
csak féltveőrzött tény, sok eltorlaszolt kép,
semmi más, semmi más,
csak álnok szenvedély
sok hosszantartó szép helyén
ha tényleg nem volna más,
csak azt kérném:
a rossznak átkelõhelye nem
csak az az egy, az az egy ne legyek.
ha tényleg nem volna más
csak elhasznált esély és vásárolt remény,
semmi más semmi más.
csak megszeppent, s remélt
sok szétzúzható érv helyén
csak ennyi, s nem volna más
hogyan kérném?
a létnek olcsó ékszere nem,
csak az az egy, az az egy ne legyek.
majd valaki más, valaki más
aki a csendből semmit meg nem értene
valaki más, valaki más
aki a széphez a napnak háttal kezdene
kinek oly távol az ott, valahol
kinek mindegy, hogy épp kirabolt
csak ennyi, s nem volna más
csak végtelen szeszély és megperzselt erény,
semmi más, semmi más
s a kímélet helyén,
csak kíméletlen szenvedély.
ha tényleg nem volna más
hogy kérném
a bánat ébredő fele nem
csak az az egy, az az egy ne legyek!
majd valaki más, valaki más
aki a kincseit szerteszéjjel engedi,
majd valaki más, valaki más
akinek nincs mit a más szívébe rejteni.
a keveset áldani ne keress
az az egy, az az egy ne legyek!
majd valaki más, valaki más
aki a csendből semmit meg nem értene
majd valaki más, valaki más
az a más nem, ne én, csak ne én legyek
majd valaki más
aki a kincseit szerteszéjjel engedi
majd valaki más, valaki más
akinek nincs mit a más szívébe rejteni
majd valaki más.
voltvanlesz világ
Szakcsi - Katona Klári
sok-sok egymás ellen szép
hányszor megzavar sokmindent felcserél,
s mint ki rosszat tenni fél inkább úgy teszünk, mint kéne
míg a nap lát, bármi kétely alig érhet.
a földforgással másra néz
őrizetlen hagyva minden gyermekét.
s a csenddel ránkhajló sötét mennyi furcsa árnnyal ébred
a kicsi nagy lesz, a nagy meg így lesz kicsivé most.
és látszik már egy volt van lesz világ
egy csodaszép
álmod eltévedt veled, másképp mindez hogy lehet
amit ébren, hosszan mindhiába vársz
most legalább
nem szóból font varázs, nem gondolat, mit nem hiszel a magadénak.
amit vársz, jöhet még szembe veled hogyha legalább gondolsz rá
néhány mindent tűrő szép
ott lesz másnap is, ha reggel visszatérsz
kicsit szégyelled magad, mennyi mindent is nem értesz
pedig volt már százezernyi tévedésed.
és látszik már egy volt van lesz világ
egy csodaszép
nem, te nem tévedtél el, csak a nemvárt jött közel
és mert sokszor volt, hogy nem figyeltél rá,
most legalább
azt tudd, hogy nincs határ,
a tény s talányok szűk közén még megtalálnád,
mert ott vár, a mindig volt kortalan vágy, egyszer legalább hallgass rá
látszik már egy volt van lesz világ
hát most legalább, azt lásd mit te is akartál
s ha majd eltűnik a volt van lesz világ
legalább,
mit a reggel kulcsra zár ne engedd el, mert elviszi a napi bánat
legalább
őrködj a kulcsod felett és várj.
búcsú
Katona Klári
mást akartál.
menj most, ha mást akartál.
új kifogás nyitja szád,
okos - ostobán szól, s megbánt a butaság
már nem is fáj
pár nap és már nem is fáj.
érzékeny csendnek ölén emlék születik most,
s lélegzik a magány.
megakadt gondolat karcos lemezén
surrog egy nemrég még őszinte nevetés
megtöri az éjszakát aztán belevész.
egy fájón színes fénykép kék dobozba kerül
s emlékké fakulva a múltba menekül.
ez nem volt utazás, csak kirándulás
innen te még visszatalálsz.
egy régi dal hangjain száll hozzám,
hogy bármi volt nincs már tovább,
ne is várd
fájón színes fénykép egy kék dobozba kerül
s emlékké fakulva a múltba menekül.
mit ér majd a volt, egykori szép,
lelkem nem tanult és újra kért.
az ittfelejtett nevetés ott surrog gondolatom lemezén
már ne beszélj.
most
Katona Klári
ne bánj, semmit se bánj, addig még értelme ki nem derül
addig sem áll meg egyetlen gondolat e körül,
s tudom, nem lehet csakúgy nem gondolni rá,
ha több mint emlék.
miért?
miért nem annyiszor történik látszólag ugyanaz.
hiába minden rég megbánt, s újraírt változat
új fellángolás nem hoz semmi változást,
csak több elhallgatást.
most élj,
most élj, most szép,most minden itt van.
most, épp most, csak most van két karodban a most,
s csak most, csak most jött, újra itt van,
most elfogadhatnád.
ma még úgy tűnik, túl sokszor táncolsz életed peremén,
fiatal gondolat még, hogy ebből ennyi elég,
minden érintetlen az életed közepén, és nincs túl messze, ne félj.
most élj,
most élj, most lépj, most minden itt van.
most, épp most, épp most, épp most,
a két karodba ér a most,
hogy szóljon, szóljon hozzád.
most válaszolhatnál.
most élj,
most élj, most szép, most minden itt van.
most, épp most.
csak most jött, újra itt van.
most, most ér, most ér a két karodba.
most, épp most, épp most jött két karodba.
most, csak most van most, mert újra itt van.
most, csak most van most, mert újra itt van.
szól, most szól,
most kell, hogy szóljon hozzád,
most válaszolhatnál.
ma még úgy tűnik, túl sokat táncolsz életed peremén
fiatal gondolat még, hogy ebből ennyi elég,
minden visszavár az életed közepén,
és nincs túl messze,
ne félj.
a lány
Katona Klári
hajnalt vár, megint ajtót tár.
hajnaltájt, örök álomnak szélén nyújtózva,
eltévedt lánymosollyal arcán
mit szüntelen keres, mi a mához elvezet.
megint indul majd,
végtelen versenyt fut a lány.
megint indul majd,
nyomában sok nem kért tanáccsal.
félénk volt, vagy épp, hogy túl messze tévedt,
s tán rajta állt, hogy nem talált,
s ma ellenáll vagy szembeszáll,
már késő
s mint nincstelen úgy esdekel egy szüntelen vasárnapért,
mert fáradt és nem hisz,
de várja azt ami ébren úgysem látszik.
kétkedve napjai hátára görnyed,
a csöndbe írt jelek, olyan érthetetlenek.
megint indul majd, nem sejti hordozza jelét
megint indul majd,
már lenn is járt, s ott fenn sem találta
nem hinné, valószerűtlen égi áldás,
a nagy folyó mit nem talált
mint egy érbe rajzolt útirány ott a karján
s nem késő.
szegényes szabadság
Katona Klári
ha kérdeznéd,
mindegy hol kezdeném
hisz tudod rég magad,
mit hinni félsz
tudod biztosan
és mégis megzavar
pár ittragadt pillanatkép.
ki tudja,
miért is győz minden más annyiszor
miért nem véd min túl vagy, semmikor.
nem várt jók nyomán széthagyott örömök
miért kevesek, miért is,
miért nem segítenek?
és mert van csalódás,
bár nem úgy tanítják
mindig van igazság,
de sokszor továbbáll
elhagy és visszajön
és választ hozva rádköszön.
csak közben ne hidd el a félelmet, megszokást
lásd meg, de ne hidd el vélt igazát.
csak mondják, nem tudják
nem élik, tanítják
szegényes szabadság
miért akarnád?
csak közben ne hidd el
a szentesített csalást
lásd meg, de ne hidd el bús igazát.
kevesen tanulják és mégis tanítják
szegényes szabadság
miért tagadnád?
ha kérdeznél,
mindegy hol kezdeném
hisz tudod rég, magad mit hinni félsz
de hinni nem elég, ha tudni lehet rég
a váratlan becsap, ha félsz.
csak közben ne hidd el...
nincs szíved
Katona Klári
Elmondanám, hogy megérthesd,
de széttört a szó és kevés lett.
más útra tévedt ígéret,
mézédes ízből régen másnak járó elmúlt jók.
nincs szíved, nincs szíved elrontott szó, mosoly, ígéret
nem szép, nem szól, nem is melenget
miért kell nekem, ha nincs szíved
s arra már sosem felelnél,
magadírta mesében a jó szerep pont nem enyém
és ami rám maradt, azt már nem vállalom,
megpihenhet az őrzőangyalom,
nem lesz gondja többé rám.
elmondanám, hogy megérthesd,
hűtlen maradt az ígéret.
eljött a csönd, de kevés lett.
lelkünkhöz érve elszállt,
s nem maradt csak gyűrt varázs.
nincs szíved, nincs szíved
megülő bánatot feledve
olyanná lenni, mit szeretnek, miért kell nekem, ha nincs szíved.
amíg az álmokat ragasztom
hogyan írsz te mesét, a jó szerep most sem enyém
lassan elfelejtem, ki mit miért remélt
ébredj, hát dobbanj fáradt szív
félénk képzeleted az égig nem repít
s ha egyszer indulok egy fázós reggelen
már bársonyos lesz a sebhely a lelkemben.
nincs szíved, nincs szíved
kioltott, mássá lett perceket örömre váltani nem lehet.
miért kell nekem, ha nincs szíved
és arra már sosem felelnél magadírta mesében
a jó szerep miért nem enyém
lassan elfelejtem, ki mit miért remélt
ébredj, hát dobbanj fáradt szív,
puha lábnyomán az éjnek indulnék.
csak most vissza ne lépjek, most ébredj szív
hisz olyan bús-bolond az egész
teli a szívem - mehetnék,
közel az ég - miért maradnék?
hisz neked
nincs szíved...
az élet úgyis megy tovább
Katona Klári
talán,
egy fejtől - lábig rossz napon elér egy szó
és akkor végre megtudod.
utolsó szalmaszálként két kezem többé nem foghatod,
mert az élet sajnos megy tovább,
s én indulok.
találsz,
majd sokmindent mit itthagyok.
párnád alatt pár elhallgatott mondatot.
a földön ott hever még néhány elfecsérelt vallomás,
de az élet indul már tovább - talán jobb
az élet indul már tovább - talán nem,
az élet dolga sajnos az,
hogy megy tovább
kis gyengeség,
lábam egy pillanatra ottragadt.
ha nagyon fontos, persze maradok
és ha mégsem, akkor indulok.
mert az élet int, hogy fut tovább,
de kár.
talán egy kis vigasz, majd neked sem árt
tudod, ma már nem nőnek égig érő fák.
a szívem eltalálta egy visszakézből elhajított szó szilánk.
talán akkor kellett volna már tudni,
az élet úgyis megy tovább és nem vár,
az élet sajnos megy tovább
és meg sem áll.
elámulok,
s lábam egy pillanatra ottragadt.
talán akkor kellett volna már tudni,
az élet úgyis megy tovább, és nem vár
az élet úgyis megy tovább
és meg se vár.
