részlet a cikkből: 

Kíváncsi vagyok, milyennek látta volna magát,
ha azon a nyitott oldalú, fedett teraszon ülve figyelhette volna,
az oda épp kilépő önmagát.
Úgy, ahogy másokat megfigyel. Hosszas szemlélődésben.
Ügyelve persze arra, hogy ezt ne vegyék észre.
Mert imádja meglátni a másikban hordozott szépséget, értékességet, az izgalmas egyediséget.
Közben mindig ugyanazon tűnődve:
vajon, akit figyel, tisztában van-e saját értékeivel,
a rajta mutatkozó, a benne kívülről is felfedezhető lényegiségével?

Elolvasod?: https://jelen.media/kultura/jeremy-irons-a-megfigyelo-2378