Imádta a Harvard egyetemen azt a tizennyolc hónapot.
Kettős szerepben.
Azt, hogy egyidejűleg lehetett diák és professzor az épület öreg falai között.
Az örömnek, az élvezettel való megélésnek nagy jelentőséget tulajdonított.
Más, kiemelt értelmet adva ezeknek élete megéléseivel.
Mert ez igazán komoly dolog volt számára.
Az örömteliség komolyan vételét közvetítette, azt adta át családtagjainak, a kollégáinak, tanítványainak, a közönségnek.
Lelkesedése átragadt.