Rengeteg szó esik napjainkban az oktatásról. Gyermekeik jövőjéért aggódó szülők mélyen a zsebükbe nyúlva fizetnek a kétnyelvű ovikért, hogy csemetéjük minél nagyobb eséllyel vágjon neki az érvényesülésért folytatott harcnak. Célirányosan készülnek a felvételire az általános iskolások is, kiemelten koncentrálva a „fontos és komoly” tárgyakra, melyek magas szintű ismeretén a jövőjük múlhat. Ezzel párhuzamosan úgy tűnik, mintha Kodály országában egyre többen gondolnák, hogy énekelni, játszadozni felesleges időveszteség. Pedig ennél nagyobbat nem is tévedhetnének!

Miért fontos a gyerekek számára a zene? – kérdezem Dr. Fodor Katalin zenepedagógust, aki gondolkodás nélkül vágja rá a választ: Mert természetes lételemük.  Mindenki tudja, aki látott már gyereket, hogy szinte bármi, ami a kezük ügyébe akad, zeneszerszámmá válik. Hangokat csalnak ki a pohárból, tányérból, egy fadarabból, mert nekik még egyértelmű, hogy az egész világ muzsikál. Sajnos a mai gyerek hangzavarban nő fel – bárhol járunk, szinte mindenhol mesterséges zörejek vesznek körül. Egyre ritkább a nemes csöndből felzendülő tiszta hang, pedig  az is életre szóló meghatározottságot jelent, hogy mit hallgatunk kicsi korunkban  - hangsúlyozza.
Nem véletlen a tanárnő elkötelezettsége, hiszen kecskeméti lányként az a Nemesszeghyné Szentkirályi Márta néni tanította zeneóvodájában, aki Kodály Zoltán elképzelései és személyes útmutatásai  alapján hozta létre az ország első  ének-zenei általános iskoláját. Ez a Kodály Iskola ma is működik Kecskeméten. Főiskolás korában találkozott az Orff módszerrel, melynek szintén fontos eleme, hogy nagyon korán megismertesse a gyerekeket a hangok örömeivel, az énekléssel és a hangszerekkel is.

- A gyerek egyedül  nem tudja kiválasztani, mi szól hozzá a körülöttünk dübörgő hangzavarból. Segíteni kell neki, támpontokat kell adni számukra, megkeresni, ami nekik való, amit igazán élvez, amit együtt csinálhat a szüleivel, az óvónénivel, a tanárokkal. – hangsúlyozza a pedagógus. - Először az érdeklődést, a kíváncsiságot kell felébreszteni a kicsikben.  Több mint húsz éve foglalkozom óvodás korú gyerekekkel. A világ minden kincséért sem cserélném el a velük töltött órákat.  Nagyjából négyéves korukban kezdem velük a játékot. Együtt próbálgatjuk, milyen hangokat tudnak előcsalogatni magukból, a hangszerekből, drukkolunk, tapsolunk egymásnak.  Ha egyedül bátortalanok, ketten-hárman vágunk neki egy dallamnak. Így  megtapasztalják, mekkora erőt ad a közösség, és ők maguk, külön-külön is milyen fontos, nélkülözhetetlen szereplői a közös munkának. Van gyerek, aki gyorsan megugrik, akad, aki lassan bontakozik ki, de előbb-utóbb mindegyik megnyílik, hiszen természetessé válik számukra, hogy képesek muzsikálni, énekelni.
Dr. Fodor Katalin számára az óvodai zenefogalalkozások is nagyon fontosak, de az általános iskolás korosztállyal még régebb óta foglalkozik:
Negyven évvel ezelőtt a férjemmel alapító tanárai voltunk a Kiskőrösi  Zeneiskolának, majd huszonöt év után ugyanez történt Soltvadkerten, ahol most is tanítunk. A szülők igénye a  mai napig  éltető ereje a Művészeti Tagozat működésének. Az ugyanis egyértelmű, hogy amelyik szülő látja, tapasztalja, hogy hat a zene a gyermekére, azonnal megérti, hogy ez életre szóló segítséget, támaszt, lendületet jelent, bármilyen hivatás mellett döntenek a későbbiekben.
Nagyon örülök, hogy ezen a területen is megismerhettem Katona Klárit, aki ugyanazért küzd, amiért én. Ő két dolgot szeret nagyon – az éneklés örömét és a gyerekeket. Ez a kettős  szeretet sugárzik, árad  a Zeneország című televíziós sorozatából is, és ez az elkötelezett szeretet hozott össze minket. Lenyűgöző, ahogy átöleli a gyerekeket a zene segítségével, és ahogy ők ezt magától értetődő módon viszonozzák. A DVD-n is elérhető kiadvány címe Zeneország, de nagyon fontos lenne, hogy ezt egy zenélő országban használjuk minél gyakrabban.

Öröm, zene, gyerekek

2010. szeptember 9-én, a Magyar Dal napján mutatta be a Duna Televízió Katona Klári  Zeneország című televíziós sorozatát. A legendás énekesnő azért készítette el az öt részes, gyerekek számára készült műsort, hogy  ezzel is bátorítsa őket a muzsika világának meghódítására.
- A zene sokkal magasabb szintű kommunikáció, mint a beszéd. Nem is okozott soha akkora nehézségeket, mint a kimondott szó. Ez a popzenére különösen igaz lett. Teljesen mindegy, milyen nyelven szólal meg, angolul, olaszul, spanyolul vagy izlandi nyelven, a zene mindenkit megérint, akár Afrikában, Európában vagy Ázsiában él. Másképp értjük meg egymást a zene nyelvén, mint a szavakkal. – mondja Katona Klári. -  Sajnos ma egyáltalán nem tűnik képtelenségnek az, ami néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna: az ének-zene kikerülhet a kötelezően oktatandó tárgyak közül. Ez számomra elfogadhatatlan, hiszen, ha racionálisnak mondott érvek miatt megfosztjuk a gyerekeinket a muzsika, a dal, az éneklés csodájától, egy világot veszünk el tőlük.
A tehetség nem kiváltság, hanem olyasvalami, ami mindannyiunkban jelen van, kibontásra vár, – hangsúlyozza a művésznő. - Ez izgatott akkor is, amikor pár éve létre hoztam az Óvodás dalaim című kiadványt, majd tavalyelőtt ennek televízióra átdolgozott változatát, a Zeneországot. Az volt a célom, hogy egészen odáig repítsem a gyerekeket, ahol saját maguk tapasztalhatják meg, mi rejlik valójában bennük. Az oktatás során gyakran véleményeznek. Ez nem engedi a megfigyelést, a saját élmény felhőtlen átélését. Ennek megtapasztalása szerintem meg kell előzze az eszköztár megtanítását, mert élmények nélkül száraz tanulmánnyá lesz a világ egyik csodája. A pedagógia  sokkal inkább a pszichológiára támaszkodik, mintsem a gyakorló zenészek, művészek átadó készségére, képességére. A zenében semmi máshoz nem hasonlítható lehetőségek rejlenek az érzelmek kifejezésére. Egy dallam, egy hangszer szólója, egy dob lüktetése szavak nélkül is elmeséli azt, amit döcögős mondatokban esetleg nem is lehet.
A Zeneország anyaga öt részből áll, 12 gyerekkel és a zenekarral dolgoztunk együtt. Az első rész címe: Te is tudsz énekelni. Itt bátorítjuk a bennünket figyelőt, ráébresztjük, hogy a gátlások sorompója felnyitható. Csak eressze ki a hangját, élvezze a muzsika világát. A többi cím is önmagáért beszél.  A Ki énekelje a dalt? –  ami a második rész -, azt járja körül, vajon vannak-e fiús vagy lányos dalok. A harmadik a Varázslatos kezdőhang segítségével bizonyítja, hogy nincs botfülű gyerek. A 4. rész a Ritmus jegyében lüktet – ütős hangszerek, dalok, játékok segítségével kalandoznak a gyerekek Zeneország útjain. Az ötödik rész az Érzelmek hangjai benned – címet viseli.

- Ha megkérdeznék, hogy mit szeretek a legjobban a saját nem túl sikertelen pályafutásom alatt, akkor ezt a munkámat az első helyek egyikén említeném. – meséli Katona Klári. Minden ezzel kapcsolatos célom, elképzelésem visszaigazolódott. Kaptam levelet Párizsból, arról írtak, hogy már a francia bejárónő is magyarul dudorászik, annyit hallgatják a gyerekek az Óvodás Dalaim. Fontos szempont volt, hogy egyedül is használhassák, saját hangulatuk, kedvük szerint tegyék föl, hallgassák, énekelgessék a dalokat – beigazolódott, hogy ezt teszik a gyerekek. Azt is szerettem volna, ha egymást tanítgatják, a kicsik-nagyok együtt énekelnek – ez is megvalósult. Felnőtt korukra a zenétől eltávolodott édesanyák vették ölbe újra énekelve gyermekeiket. Írt olyan nagymama, aki elmesélte, hogy három fiú unokája és a zene közti betonfal dőlt le a munkám révén. Nagyon fontos számomra, hogy minél több gyermek és felnőtt előtt kinyithassam Zeneország kapuját.